1989. október 21. – Antall József lett a Magyar Demokrata Fórum elnöke

A nyolcvanas évek legvége és a kilencvenes évek eleje reményteli várakozást hozott a magyar embereknek. Az úgynevezett rendszerváltás azonban nem úgy sikerült, ahogy azt a többség remélte.

Pozitívumként lehet mégis felhozni, hogy Magyarországon – legalábbis jogilag – megszűnt a kommunista egypártrendszer, 1991-ben az utolsó szovjet megszállók is hazamentek. Emellett fontos azt is látni, hogy az összeomló világbirodalom nem rántotta magával az országot, nem következett be dél-amerikai típusú államcsőd vagy összeomlás.

Az a bizonyos pohár azonban még a legnagyobb jóindulattal is csak félig teli, félig üres. Ténykérdés, hogy Magyarországon is elmaradt a „kommunizmus Nürnbergje” – a pártállami vezetők gyakorlatilag akadálytalanul átmentették befolyásukat és hatalmukat a többpártrendszeri viszonyok közé. Sokan közülük a neoliberális politikai pólushoz csatlakoztak, és ma is innen oktatnak ki mindenkit demokráciából, ami vérlázító mindazok számára, akik átélték a kommunista diktatúrát.

Ezen túl szintén negatívum, hogy a rendszerváltás utáni kormányok nem tudtak válaszokat adni olyan magyar sorkérdésekre, mint a népességfogyás, a bankok és multinacionális vállalatok szabályozása, a bérfelzárkóztatás, a rablóprivatizáció leállítása, vagy olyan nagy ellátórendszerek hatékony megreformálása, mint az egészségügy, az oktatás és a közigazgatási rendszer.

Sajnos, az a polgári-jobbközép politikai kultúra, melyet Antall József és az MDF vezetői képviseltek, nem tudott meghonosodni a magyar közéletben, 1994-ben újra volt kommunisták alakítottak kormányt, napjainkra pedig a közélet elképesztő mértékben agresszívvá és kiüresedetté vált.

Ön hogyan értékeli a rendszerváltást? Ön szerint is szükség van új, normális hangokra a magyar közéletben?