1989. november 17. Csehszlovákiában kezdetét vette a “bársonyos forradalom”

Csehszlovákia sajátos helyzetben volt a keleti-blokk országai között. Mivel már 1945 előtt is rendkívül iparosodott országnak számított, a kommunista párt, valamint a kommunista ideológia társadalmi támogatottsága jóval magasabb volt a többi kelet és közép európai országéhoz képest.

1968-ban a “prágai tavasznak” keresztelt eseménysorozat keretein belül mégis milliók támogatták a demokratizálódás gondolatát és a kommunista párt diktatórikus uralmának felszámolását.
A prágai tavasz leverését követően hosszú csend telepedett az országra, Gustav Husak keményvonalas kommunista vezető még a Gorbacsov-féle szovjet enyhülési folyamatot sem támogatta.
Az 1988-1989-es évek azonban már a csehszlovák kommunista rendszert sem hagyta érintetlenül. 1988 tavaszán már százezrek demonstráltak országszerte szabad vallásgyakorlást követelve, a kommunistaellenes közhungalat egyre általánosabbá vált. Sztrájkok kezdődtek, az ismétlődő demonstrációkra a kommunista rendőrség véres brutalitással felelt.

November 17-én, nyolc nappal a berlini fal leomlása után Prága utcáin a karhatalom kegyetlenül szétverte a diákok békés tüntetését. Ez volt a fordulópont, mely már világszerte széleskörű felháborodást váltott ki. Egymást követték a tüntetések, amelyeken immáron többpártrendszert, szabad választásokat, társadalmi párbeszédet és a felelősök megbüntetését követelték.
A kommunista hatalom lába alól végleg kicsúszott a talaj, év végéig lemondtak a kommunista vezetők, lefegyverezték a munkásőrséget, megszűnt a politikai titkosrendőrség, lebontották a vasfüggönyt, a CSKP rendkívül kongresszuson bocsánatot kért a polgároktól.

A többpártrendszeri átalakulás ugyan vér nélkül és békés átmenet mellett zajlott, a volt kommunisták kizárását a közhatalomból -a régióban szinte egyedüliként – az úgynevezett “átvilágítási törvény” életbe léptetése által példaértékűen hajtották végre.

Kövessen minket facebookon is!