1962. november 20. Megkezdődik az MSZMP VIII. kongresszusa

Az 1956-os forradalom leverését rendkívül véres és kegyetlen megtorlások követték. A bosszúszomjas kommunista diktatúra vérszomja jóval túlszárnyalta az 1848-49-es forradalom után Haynau által vezényelt megtorlásokét. Több száz- javarészt munkás származású- fiatal szabadságharcost végeztek ki és közel negyvenezret ítéltek börtönbüntetésre. A terror az egész társadalom mindennapjait átszőtte.

Sokan az MSZMP 1962. november 20-án kezdődő kongresszusát tekintik a kádári enyhülés kezdetének. Ezen a kongresszuson hangzott el ugyanis a kommunista vezető, Kádár János szájából a híres mondat: “aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Ez a mondat kétségkívül más jelentéstartalommal bír a kommunista diktatúra korábbi, “aki nincs velünk az ellenünk van” brutális jelmondatához képest, ám ez a gyászolókat, ártatlanul bebörtönzötteket, meghurcoltakat és megbélyegzetteket nem kárpótolta.

Döbbenet, hogy az “aki nincs velünk, az ellenünk van” jelmondat ma, a XXI. században is mennyire élő a nagy politikai tömbök és fanatikus rajongóik körében. Ahogy mondani szokás: a kommunizmusnak hosszú az árnyéka.