Lech Wałęsa a kommunizmus elleni harc egyik legismertebb alakja. Egy ács fiaként született 1943-ban, gyermekkorát egyszerű körülmények között töltötte. Villanyszerelő szakmát szerzett, majd a gdanski hajógyárban kezdett dolgozni.

Munkahelyén a kommunista rendszer elleni munkás-sztrájkok egyik hangadójaként kapcsolódott be a politikába. 1970-ben a szocialista rend elleni szervezkedés miatt egy évre bebörtönözték. 1976-ban állásából elbocsájtották, a diktatúra egzisztenciálisan próbálta tönkretenni. Ez időben családja és barátai támogatásából élt. 1980-ban vezetése mellett alakult meg a Szolidaritás Független Szakszervezet, mely a keleti-blokk legnagyobb és legjelentősebb kommunistaellenes tömegmozgalmává vált.

Országos tiltakozásaik a rendszer ellen annyira jelentős hatásúak voltak, hogy a kommunista vezetés 1981 végén elrendelte a hadiállapot bevezetését, Lech Walesát pedig bebörtönözték. 1983 – 1987 között az állambiztonság minden lépését figyelte, gyakorlatilag háziőrizetben élt, ám a Szolidaritás országos jelentőségét már nem tudta a hatalom semmissé tenni.

1983-ben Nobel-békedíjat kapott, amit nem vehetett át.
1988-ban újra az események élére állt, az egész országot érintő sztrájkok és tüntetések kezdődtek, a tömegek a Szolidaritás hivatalos engedélyezését követelték a hatalomtól. 1988 végén a kommunista vezetés tárgyalásokra kényszerült, megkezdődött Lengyelország többpártrendszeri átalakulása és a diktatúra felszámolása.

1990. december 9.-én megnyerte az elnökválasztást. Életpályája során tanúsított bátorsága, megalkuvást nem ismerő elhivatottsága a kommunista diktatúra elleni harc ikonjává tette.

Ahogy mondta: „Beszélgettem a világ jelentős személyiségeivel: elnökökkel, miniszterelnökökkel, királyokkal. Egyikük sem hitte, hogy a kommunizmus 2000 előtt legyőzhető. Nem találkoztam senkivel, aki ezt lehetségesnek tartotta volna. Egyetlenegy emberrel sem az egész világon.”