A Lisszaboni szerződés célja – legalábbis a reklám szerint az Európai Unió intézményrendszerének megreformálása, hatékonyabbá tétele volt. A több mint két éves intenzív tárgyalási időszak után, a 2004-ben létrehozott Alkotmányszerződés egy olyan, a korábbi alapszerződéseket felváltó új, egységes szövegű alapdokumentumot kívánt létrehozni, melynek legfontosabb célja az uniós intézményrendszer, a döntéshozó-törvényalkotó mechanizmusok egyszerűsítése és az unió polgárközelibbé, átláthatóbbá tétele volt.

A magyar országgyűlés tagjai anélkül, hogy megfelelően tanulmányozták és megvitatták volna, az uniós tagállamok közül elsőként hagyták jóvá a Lisszaboni Szerződést. A magyar fordítás csupán 2007. december 13-ra vagyis a parlamenti szavazás napjára készült el. Ezen napon tette közzé az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 306 jelű kiadványában, s így olvasható az Országgyűlés honlapján is. A magyar országgyűlés ezen a napon 325 igennel, 5 nemmel és 14 tartózkodással elfogadta Lisszaboni Szerződést, amely az európai Unióról szóló és az Európai Közösséget létrehozó alapszerződéseket gyökeresen írta át. A szerződés- figyelembe véve az európai integráció történetének egészét- mind az Európai Unió szerkezeti felépítését, mind pedig a politikai döntéshozatal metódusát tekintve gyökeres változásokat rögzít. Egy ilyen horderejű változásokat indukáló szerződést érdemi, széleskörű társadalmi és szakmai vita nélkül elfogadni több mint szervilizmus…

A Lisszaboni Szerződés elfogadását helyeslő politikusok és értelmiségeik csoportjai szerint a centralizáció irányába mutató változások megkerülhetetlenek, hiszen egy ilyen összeurópai együttműködés keretein belül könnyebben kezelhetőek az Európát érintő globális kihívások. Ennek a struktúrának a legfontosabb pillére, hogy az Európai Unió jogi személyként jelenítődik meg. Ez alapvetően átalakítja az európai integráció belső kapcsolatait, mert amit eddig a tagállamok együttesen eldönthettek, vagyis a demokratikusan választott kormányzatok hatáskörébe tartozott, azt most a nemzetek feletti jogi személyiséggel rendelkező struktúra a saját hatáskörében is eldöntheti. A jogi személlyé átalakult birodalmi bürokrácia úgy mozoghat a nemzetközi kapcsolatok rendszerében, mintha külön állam lenne.

Ebben a struktúrában a lisszaboni szerződés 105 hatáskört von el a tagállamoktól és helyez át a brüsszeli adminisztráció jogkörébe. Ezek közé tarozik a kül-, a biztonság- és a védelmi politika, a kereskedelem, az igazságszolgáltatás irányítása, valamint a gazdaságpolitika. Ezen túl a csökkenő népességű Magyarországra további negatív hatást gyakorolt a szavazási rendszerében népesedési adatokat figyelembe vevő szerződés.