JOBBIK: külföldi érdekek szolgálatában
Eljött ez a nap is: a HVG elkezdte a baloldali tömbbe olvadó, ezáltal feleslegessé vált Jobbik lassú és kíméletlen ledarálását. Leleplezték Szabó Balázst, a párt újpesti önkormányzati képviselőjét, aki Oroszország érdekeinek megfelelően egy drága magánrepülőgéppel a Közép-afrikai Köztársaságba utazott választási megfigyelőnek. A lap rámutatott: a jobbikos politikusok útját egy olyan orosz hátterű szervezet fizette, amely lengyel ágon Mateusz Piskorskihoz, a hazájában Kínának és Oroszországnak történő kémkedéssel megvádolt politikushoz köthető. A botrány miatt Szabót lemondásra szólította fel a Jobbik.
Mateusz Piskorski azonban nem most került kapcsolatba a Jobbikkal, hanem már egy évek óta fenntartott, titkos viszonyról van szó. Gyöngyösi Márton, a Jobbik jelenlegi elnök-helyettesét éppen Piskorski buktatta le, aki elárulta, hogy a jobbikos politikus már 2014-ben is választási megfigyelősködött, amikor Oroszország sikerrel, katonai erő alkalmazásával szakította ki Donyecket Ukrajna területéből. Gyöngyösi szerinte ugyanígy asszisztált a krími szavazásokkor is, amikor Oroszország újabb területeket szakított ki Ukrajnából. Minden épeszű emberben fel kell vetődnie a kérdésnek: ha az újpesti önkormányzati képviselőnek a Jobbik szerint le kell mondania, akkor a sokkal súlyosabb, katonai konfliktusok nyomán létrejövő választásokon történő asszisztálásáért vajon Gyöngyösinek miért nem? Mert túl nagy hal talán?
Éveken át küzdöttem a Jobbikon belül azért, hogy a párt kizárólag a magyar nemzeti érdekek szolgálatában álljon. Hogy ne rángathassák kényük-kedvük szerint külföldi hatalmak. Sem az oroszok, sem Sorosék. Hosszú, véres küzdelem folyt a párton belül, amiről a közvélemény sokáig semmit nem tudott. Éveken keresztül annyi hátbaszúrást kaptam, hogy megszámolni sem tudom. De mindig felálltam és megpróbáltam visszatéríteni a Jobbikot a Nemzet szolgálatába, amíg csak tudtam. Hogy érzékeltessem a konflikusok mélységét, idézek egy, a Jobbik elnökségének írt 2018-as levelemből. Ebből kiderül, hogy hiába voltam a párt alelnöke, előlem is eltitkolták ezeket a kapcsolatokat:
„Hosszú ideje várok türelemmel és eredménytelenül. Mivel illedelmes érdeklődésem ezidáig semmilyen eredményre nem vezetett, kénytelen vagyok Gyöngyösi Marci szavaival élve érdeklődni: mi a büdös ló…ért nem kapom meg Bana Tibitől az EP-munkacsoportra vonatkozó információkat? Miért kell sunyin elhallgatni előlem mindent, ami ezzel kapcsolatos? Miért kell a képviselőtársaimnak zavartan elfordítaniuk a fejüket és hazudni valamit, amikor ennek a munkacsoportnak az üléséről távoznak? Miért kell előttem titkolózniuk, vagy miért érzik úgy, hogy az egész munka a hátam mögött kell, hogy történjen? Miért vagyok tudatosan kirekesztve mindenből? Ezek mindegyikére Tamás, vagy Marci egyesével válaszoljon legyen kedves, mert ezt a játékot és az össze-vissza hazudozást már nagyon unom.
Csak emlékeztetőül: a múlt heti elnökségit megelőzően ezidáig személyesen négy alkalommal kértem Tibitől, hogy ossza meg velem az ezzel kapcsolatos információkat. Aztán elmondtam ugyanezt egy elnökségi ülésen, ahol Sneider Tamást és Gyöngyösi Mártont is megkértem arra, hogy járjanak közben ennek érdekében. Valahogy ez sem sikerült. Utána újabb elnökségi, ahol Tibit ismét megkértem erre (személyesen immár ötödik alkalommal) és ismét nem történt semmi.”
A durva szavak kölcsönvételéért elnézést kérek, de ezek a viták is nagyon durvák voltak köztem, a Jobbik nemzeti irányvonalának vezetője és a Jobbikot külföldi érdekek szolgálatába állító pártvezetés között. Igazi élet-halál harc volt, amelyben sajnos mi, nemzetiek veszítettünk. 2018 októberében, közvetlenül a baloldallal történő decemberi összefogást megelőzően mindössze hárman maradtunk nemzetiek az egész frakcióban. De mi legalább most is a tükörbe tudunk nézni, mert megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ezért is hoztuk létre a Volner Pártot. Folytatjuk!